Nyílt napot szervezett a Tatabányai Járási Egyesített Szociális Intézmények Szent Teréz és Szent Margit Idősek Otthona. A járás vezetőinek és az érdeklődőknek lehetőségük volt személyesen megismerni a két intézményt, ahol összesen csaknem háromszáz idős ellátásáról gondoskodnak.
A Cseri úton, a Szent Teréz Idősek Otthonában köszöntőkkel, majd az intézmény bemutatásával indult az esemény. Smelcné Portik Ágnes igazgató kiemelte: a Tatabányai Járási Egyesített Intézmények 326 főt foglalkoztat és 20 szakfeladatot lát el 12 telephelyen. A Szent Teréz Idősek Otthona a jelenlegi telephelyen 1987 óta, a Szent Margit 1995 óta működik. Az előbbi 1962-től 1987-ig Tatabányán az Otthon utcában szolgálta az időseket. Több fenntartóváltás is történt, korábban tanácsi, majd települési önkormányzati irányítás alatt, jelenleg a Tatabányai Többcélú Kiscélú Kistérségi Társulás fenntartásában működik a tatabányai járáshoz tartozó települések részvételével.
-Egy életre szóló döntést meghozni azzal kapcsolatban, hogy az ember az életének hátralévő részét hol élje le, hatalmas felelőséggel jár – tette hozzá. – Úgy gondolom, itt nincs jó döntés. Jó döntés helyett inkább szükséges lépésről beszélnék. Segítséget abban tudunk nyújtani, hogy az érintett családok tudják felismerni, mi az az élethelyzet, amikor lépniük kell, javaslatot teszünk minden rendelkezésre álló lehetőség kimerítésére.
Zelizi Rita szakmai vezető bemutatta az idősek otthonait, majd Hegedűs Zsoltné szakmai vezetőhelyettes a bekerülés feltételeiről, folyamatáról szólt. Ezt követően kísérték a házigazdák a vendégeket a különböző pavilonokba, majd a gondozóházba és a Szent Margit Idősek Otthonába.
Akinek az egészségi állapota engedte az idősek közül, játszott. Akár egy társasjáték klubban: többféle színű, formájú eszközzel foglalatoskodtak. Csak ezúttal nem baba-, hanem ráncos kezek keresték a megfelelő bábukat a játékban. Egy élettel a hátuk mögött ültek a székeken, és többségük mosolyogva keverte a kártyát, rakosgatta a színes tárgyakat.
A folyosókon virágok, a tavasz hírnökei, ahogy az udvaron is. A szomszédos oktatási intézmény, a Tatabányai Szakképzési Centrum Kossuth Lajos Gazdasági és Humán Technikum diákjai érkeztek, hogy palántázzanak. Remek idő volt, néhány kerekesszékes lakó egy-egy könyvvel a kezében figyelte a történéseket.
A gondozóházat is megtekintették, amely egy átmeneti segítségnyújtás családoknak. Az egyik asztalnál ülő néninek tök alsó és a király volt a kezében. Megígértem ugyan, hogy nem árulom el, de az a játszma már nyilván véget ért, így megtehetem. Az asztal sarkában ült, mellette többen kerekesszékben. Széles mosoly volt mindenki arcán.
Az asztal másik odalán színes vidámságokkal múlatták az időt. Többféle játékkal szórakoztak a gondozóház idős lakói.
– A jogosultsági kritériumokat szigorították, beköltözés előtt elengedhetetlen a gondozási szükséglet vizsgálat, amelynek célja, hogy az idős személyt a lehető legtovább, a saját lakókörnyezetében lássák el. A szigorítás maga után vonta, hogy magasabb ápolási igénnyel kerülnek be hozzánk a személyek. Ennek hosszú távú következménye, hogy a korábbi, sokszor a derűs időskorban lévők felügyeletét és lakhatását biztosító intézmény napjainkra a kifejezetten súlyos állapotú, sokszor teljes ápolást igénylő fekvőbetegek végső gondozási helyszínéül szolgáló intézménnyé vált – mondta a megnyitón az igazgató.
Mégis: a látogatás alkalmával voltak ugyan, akik az ágyukból figyelték a történéseket, de szerencsére sok mosollyal, aktív tevékenységet végző lakóval is találkoztunk.
Abban az intézményben, amelyhez előbb-utóbb mindenki kapcsolódik. Rokonai révén, vagy alanyi jogon. Az örök ifjúság elixírjét ugyanis még nem sikerült az emberiségnek meglelnie. Az öregedés, a ráncok az élethez tartoznak. S nem mindegy, hogy a „második gyermekkor” hol, hogyan telik.
Szerző: Sugár Gabi
